Nincs tél, se ősz. Már nincs. Az ég is olyan szép kék mostanában, mint Buci laptopján a kékhalál. De nincs gond, amíg áll a bál, és van whiskey elég, ahogy abuci mondaná. Meg addig sincs gond, amíg nem tud bejutni a szobámba, és nem szerzi vissza a laptopot. Elmondom, hogy ez miért fontos dolog nekem: beállt a kékhalál a gépen, és elveszett minden anyag (nem, nem az az anyag!!!) róla. Képek, videók, stb. Meg a készülő színházi fellépéséhez a koreográfia, tervek. Ne szívjál füvet lett volna a címe...
Jobb is, amíg kábult, mert addig sem akarja visszakérni... sőt! Eszébe sem jut. Ma is megkérdezte, hová megyünk bulizni. Én a rakpartot javasoltam, de nem tetszett neki. Aztán elkaptam a karját és lerángattam a rakpartra. Megkérdezte, hol van itt a zene meg a pia.
- Várj meg itt. - mondtam neki. - Mindjárt jövök.
- Oké, de... addig mit csináljak?? - kérdezte ártatlanul.
- Nézd csak.. - mutattam neki. - Itt ez a helyes szikla. Ide leülhetsz. És mondjuk addig hallgathatod a folyó csordogálását.
Hazarohantam. "Amíg ő ott üldögél, én addig újratelepítem a laptopot és pluszba még írok egy új koreográfiát..." gondoltam. Berontottam a szobámba, és nagy nehezen sikerült a Winfost újratelepíteni. Csináltam az Asztalra egy "koreográfia" nevű mappát és szépen elkezdtem lejegyzetelni, ami éppen eszembe jutott, és úgy gondoltam, hogy jó. Elmentettem. Kikapcsoltam a laptopot, majd letettem Buci ágyára és kimentem a bárszekrényhez. Rövid válogatás után végül megfogtam egy fél üveg whiskey-t, és visszaindultam a rakpartra. Döbbenten tapasztaltam, hogy Buci nincs ott. Csak a ruhái. Leültem a sziklára és keserűen ittam a whiskeyből. Égette a torkomat, és közben azon gondolkodtam, hogy hova mehetett az az elmebeteg.
 Amikor már annyit ittam, hogy nem tudtam felkelni, akkor úgy döntöttem, hogy mégis csak meg kéne keresni, mielőtt újabb hülyeségbe kezdene. Végig botorkáltam a köveken, sziklákon. Egyszer csak elvágódtam valami puha, meleg, vizes, szőrös dologban... nyekkent egyet. Azt hittem Bucira leltem. De nem... a hang. Az a hang, az nem az övé.
- Neeem kell máás... hukk.. nekem nem kell többéé máás, hogy ha... hukk... így néézel ráááááám... - énekelt az illető.
- Szia! - mondtam. - Te ki vagy?
- Kasza Tibi!
- Fasza Tibi? Az ki? - kérdeztem döbbenten.
- Mondom KASZA TIBI! - erőszakoskodott.
- Jól van nigga, ne vedd magadra ennyire! Kérsz? - nyomtam a képébe az üveget.
- Nem, köszi...
- Jó, de kérsz? Hmm, kérsz?
- Nem!
- Aha, de azért kérsz?
Aztán elsötétült a világ.