|
¡Hola chicos!
Fogjátok a kezetekbe a jéghideg koktélotokat, és hűsöljetek egy kicsit Bucival és Tibivel. Aztán olvasgassatok egy kicsit, chateljetek, és vegyetek részt versenyeken! Ha ezt mind meguntátok, akkor nézzetek be az Extrákba, szerepjátékozzatok.
Kellemes időtöltést HeyHey-en!
heyheygp@gmail.com
| |
|
Feltételek
Nincs sok kivetésem a cserével kapcsolatban, csupán annyi, hogy legyen tartalmas az oldal. Ha nincs sok tartalom az oldaladon, de szimpatikus vagy (és persze az oldalad is), akkor figyelni foglak, és írok majd. Általában nem azt nézem, hogy a kinézet milyen (bár az is számít), hanem mennyi a tartalom, és a látogatóiddal hogyan viselkedsz. Nem nézem a témát, ha egy oldal jó, akkor bármilyen témakörben megállja a helyét (szerintem). Nem nézem, hogy mennyi összlátogatód van, mert nem ezen múlik egy oldal. Látogatók úgyis jönnek-mennek idővel, úgyhogy ez lényegtelen. Viszont annyi a kérésem, hogy ha cserélünk, akkor elit-be tegyél ki, ne top-ba! Köszönöm!
| |
|
|
|
Baby, I'm faded2014.09.14. 15:20, Steve
Varázsló egy hatalmas injekciós tűvel közeledik felé. Mindig is irtózott a tűktől; de még jobban a herointól.
- Na, ne ficánkolj annyira – morogja. Beleszúrja a karjába a tűt, de szinte meg sem érzi. Egy jó ideig várja a kellemes érzést, amiről a herkások szoktak mesélni, de nem érez semmit, csak lassan eltűnik a fájdalom innen-onnan, a végtagjai pedig elnehezednek.
- Micky – nyögi. Nem tudja a szemeit kinyitni, és mosolyognia kell. Még sosem ejtette ki a keresztnevét.
- Most meg mi van? – hallja a hangját egyre távolabbról. – Nyugodjá’ má’ meg! Nem heroint adtam be… na, jó, lehet, hogy maradt valamennyi benne, de attól nem fogsz függőséget kapni – az utolsó szavak összemosódnak, és nem érti őket. Átzuhan egy teljesen más világba, lebeg a semmiben.
Natasha cseresznyés szájfényét érzi az ajkain, majd a nyelvén. Imádja azt az ízt, és már egy jó ideje nem érezte. Kinyitja a szemeit, mindenhol sötétség, előtte pedig Natasha áll.
A szemgödrei üresek, és az arcán végigfolyt a vér.
Enzo sikítani akar, de nem tud, mert a szájfény kitölti az egész száját, a sűrű nedvtől nem tud beszélni. A szájzugán kifolyik egy-egy vékony sugárban, ő pedig csak nyeli, de egyre több lesz. Már mindenhol azt a mű, édes cseresznye ízt érzi, már nem csak a szájában, hanem mindenében; a nő halott ujjaival nyúl felé, ő pedig lehajtja a fejét, és elkezd hányni. Vöröset.
Vért.
Egyre csak hányja ki, és rosszul van, szédül, fáj a hasa, mintha láncfűrésszel estek volna neki. Átzuhan egy másik álomba. Az Édenkertben van, talán ő maga Ádám? Nem tudja, de az egész úgy néz ki, mint gyerekkorában, a gyerek Bibliájában, amit az anyja egyik barátnőjétől kapott.
Az apja ott áll felette, fenyegetően néz rá, mellette a hittantanárnője, kitartott mutatóujjal.
- Rossz voltál – mennydörgi az apja hangja.
- Ez a cucc még rosszabb – öklendezi fel a szavakat.
Ömleni kezd az eső az égből, a víz eláraszt mindent.
Hol egy bárka?, kérdezi magától. Nincs sehol bárka, a víz pedig már a mellkasáig ér.
- Meg kell halnod a bűneidért – folytatja az apja. – És vágd le a hajadat.
- De hát Jézusnak is hosszú volt a haja – az álláig ér már a rengeteg eső.
- Igen, de ő gyalog járt mindenhova. Add szépen ide a slusszkulcsodat.
Átnyújtja neki, és nem érti az egészet. Szép lassan belefullad a vízbe, és átöleli a sötétség, a csend, és a nyugalom.
Na, végre meghaltam, gondolja, mielőtt elveszti a tudatát.
| |
|
|